Picike, vékonycsontú asszony, nem látszik rajta a kora. Bár arckifejezése alapján riadt madárfiókának tűnik, mégis rengeteg erő van benne. Ahogy beszélni kezd, ömlenek belőle a szavak. Immár öt éve gyászol, egyetlen fia váratlanul agyvérzést kapott és annak ellenére, hogy eleinte reménykedni lehetett a felépülésében, pár hét kórházi kezelés után elhunyt. Az asszony tanácsot kér, válaszokat… Read more »
A Haruki Murakami novellájából készült, Ryusuke Hamaguchi által rendezett Vezess helyettem című japán film után vegyes érzésekkel jöttem ki a moziból. Leginkább a történetben látott elfecsérelt életek foglalkoztattak, amelyekhez a konfliktuskerülés és az érzelmek elfojtása vezetett, valamint a könnyek nélküli gyász, amely nem hozott megkönnyebbülést.
A Covid előtt az egyik utolsó üzleti utam Varsóba vezetett. Nagyon örültem neki, hogy sikerült egy közös vacsorát beiktatnom a programba egy idős lengyel üzleti partneremmel, Slawekkel, akit pár évvel korábban, egy wroclawi japán projekt kapcsán ismertem meg és onnantól kezdve több befektetési ügyön dolgoztunk együtt.
Az élet legnagyobb próbatételei közé tartozik, hogy szembenézzünk szeretteink halálával és elfogadjuk saját életünk végességét. Mivel a coachingon belül a gyász és a veszteségek feldolgozása az egyik szakterületem, továbbképzésként nemrég meghallgattam egy online beszélgetést Irvin D. Yalom-mal, a világhírű amerikai pszichiáterrel.
Angster Mária pszichológus, a Hellinger-féle családállítás szakértője szerint mindannyian egy rendszer, egy tudásmező részei vagyunk és sorsunk össze van kötve a családtagjaink sorsával. Ez azt is jelenti, hogy az életünkben felmerülő problémákat nem feltétlenül lehet csak a saját életeseményeink alapján magyarázni és megérteni.