Hogyan tudunk kilépni a játszmákból?

Megfigyelted-e már magadon azt, hogy hajlamos vagy hasonló helyzeteket vonzani, amelyeknek sosincs jó végük és kellemetlen érzéseket hagynak maguk után? Nem a nyílt konfliktusokra vagy kommunikációs nehézségekre gondolok, hanem azokra a pillanatokra, amikor úgy érzed veszíteni fogsz és felteszed a kérdést, hogy “Miért mindig velem történik ilyesmi?” vagy “Hogyhogy mindig kifogom az ilyen férfiakat/nőket?”

A tranzakcióanalízis szerint ilyenkor jó eséllyel játszmában veszel részt és Stephen Karpman drámaháromszög nevű modelljén be is tudod azonosítani, hogy melyik szerepet játszod.

Hogyan lépjünk ki a játszmákból?

Emberi kapcsolatainkban jellemzően a három szerep egyikében vagyunk, azaz lehet rajtunk az Üldöző, az Áldozat vagy a Megmentő “álarca”.

Az adott kapcsolattól és az aktuális helyzettől függ, hogy melyik pozícióban vagyunk és bármelyik szerepből átválthatunk bármelyik másikba.

Neveltetésünk és körülményeink függvényében lehet kedvenc szerepünk, azaz startpozíciónk, ugyanakkor játszmáink során haladunk szépen bele az ördögi körbe:

Például egy Megmentő

sajnálatból segít és leveszi a terheket minden “szegény és szerencsétlen” (Áldozat) válláról, de közben a saját igényeiről megfeledkezik, ezért ingerült lesz és átvált Üldözőbe, aki gyengesége miatt hibáztatja és a pokolba kívánja a sok “hálátlan disznót” (Áldozatot), vagy amikor kimerül, Áldozat lesz, aki szó szerint belebetegedett a sok segítésbe.

Az Áldozat szemszögéből nézve

úgy zajlanak a játszma eseményei, hogy jön a Megmentő, aki helyette megoldja az életét és neki nem kell teljesítenie és felelősséget vállalnia a döntéseiért. Tehetetlenül tűri az Üldöző (korábbi Megmentő) szidalmait, viszont amikor a Megmentő Áldozat szerepbe kerül, akkor az Áldozat vált át Üldözőbe: megharagszik korábbi segítőjére és elkönyveli, hogy rajta nem is lehet segíteni – ezzel jól megerősítve magát az Áldozati létben.

A játszma végén mindkét szereplő rosszul érzi magát, azonban a következő adandó alkalommal automatikusan ugyanezt a programot játsszák le, egymással vagy másik partnerrel.

Az Üldöző startpozíció

azokra jellemző, akiket gyermekkorukban bántalmazás ért. Azáltal akarják megmenteni magukat és elkerülni az Áldozat pozíciót, hogy ők maguk is bántalmazóvá válnak. Az a biztonságos, ha folyton résen vannak és ha ők ütnek először. Ezért szükségük van egy Áldozatra akit játszmáik során móresre taníthatnak, hibáztathatnak és akin keresztül megerősíthetik negatív világképüket. Úgy érzik, hogy igazuk van és jogosan cselekszenek. Azonban nem érzik magukat jól a bőrükben.

Mindaddig, amíg a drámaháromszög dimenziójában játsszuk a szerepeinket, nem rendelkezünk valódi hatóerővel, önbizalommal és autonómiával.

Egy folyton panaszkodó Áldozatnál nem nehéz ezt belátni, de egy magát kőkeménynek mutató, másokat alázó Üldöző esetében is így van! Ő játszmáival a saját gyengeségét leplezi és akár tudat alatt adja tovább a bántalmazó mintát a következő generációnak. A jóságos Megmentő pedig a mások felett gyakorolt kontrollból merít erőt és hasznosságtudatot. A jó hír az, hogy ezek a szerepek meghaladhatók!

Hogyan tudunk kilépni a játszmákból?

Áldozat vagy Harcos?

Egy coaching folyamat támogatást nyújt abban, hogy leszámolj az önsajnálattal és valódi harcossá válj. Azaz hogy felfedezd és mozgósítsd a saját erődet, azonosítsd a képességeidet és vállald a felelősséget az életedért. Így fogsz valódi önbizalomra szert tenni!

Megmentő vagy Hiteles támogató?

A coaching abban is segít, hogy lásd a különbséget az önfeláldozás és a hiteles segítségnyújtás között, valamint megtanuld meghúzni a határaidat. Tisztán fogod látni a saját szükségleteidet és mások igényeit is!

Üldöző vagy Védelmező?

A coaching képessé tesz arra, hogy szembenézz magaddal, elfogadd a veszteségeidet, árnyoldalaidat és tudni fogod hol van a határ a jogos önvédelem és a bántalmazás között. Asszertíven fogod érvényesíteni az érdekeidet, miközben a másokét is tiszteletben tartod.

A tudatosság és bizalom segítségedre lesz! A cél az, hogy az automatikus programok megszakadjanak és szabadon dönthess mindenélethelyzetben. Ahogy Viktor Frankl mondja, még a legszörnyebb helyzetben is van választásunk!

Mi az amit Te most megtehetsz magadért és azért, hogy jobban érezd magad?

 

 

Ajánlott irodalom:

Eric Berne (2000) Emberi játszmák Háttér Kiadó

One thought on “Hogyan tudunk kilépni a játszmákból?

  1. Pingback: Sorsunk és a családi tűzfészek - Lelki edzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük