Dr. Fülöp Márta, a versengés pszichológiájának elismert kutatója múlt heti előadásában arról beszélt, hogy a génjeinkben van meghatározva az, hogy harcosok, vagy aggódók vagyunk-e és ennek függvényében mi az, amit ki tudunk magunkból hozni ha teljesítményhelyzetekről van szó.
Mit gondoltok, mit könnyebb megszokni: az ejtőernyős ugrást vagy a társastánc versenyt?
Előbbi esetben teljesen tapasztalatlan résztvevőkről van szó, akiknek három ugrást kell végrehajtani. Hozzászoknak az extrém stresszhez? A Dr. Fülöp Márta által hivatkozott kutatás szerint minden ugrás után jelentősen csökkent a stressz szintje és az utolsó ugrás már csak annyi stresszt okozott, mint dugóba kerülni a reggeli csúcsforgalomban.
Ezzel szemben a társastánc versenyen való részvétel sokak számára annyira stresszes volt, mint az ejtőernyős ugrás – még akkor is, ha már számtalan verseny volt az egyének háta mögött! Ennek oka az, hogy míg az ejtőernyősök nem voltak versenyhelyzetben, addig a táncosok nagyon is, hiszen minden egyes mozdulatukat megfigyelték és értékelték. Nem a rengeteg gyakorlás és korábbi tapasztalat számított, hanem az, hogy az éles helyzetben milyen teljesítményt nyújtottak. A sikerhez arra volt szükség, hogy az egyének képesek legyenek megfelelően kezelni a feszültséget.
Hogy élitek meg a versenyhelyzeteket – legyen szó sportról, tanulásról vagy munkáról – fenyegetésként vagy kihívásként?
Úgy érzitek-e, hogy magas elvárásoknak kell megfelelnetek és nem szabad hibáznotok vagy nem akartok tökéletesek lenni? Tisztában vagytok vele, hogy kockázatos helyzetben vagytok és mindent megtesztek, hogy elkerüljétek a katasztrófát vagy a lehetséges nyereségre koncentrálva szabadon vállaljátok a rizikót? Szorongtok, lelassultok és nehezen tudtok dönteni vagy proaktívan beleálltok egy helyzetbe és kezdeményeztek?
Az, hogy fenyegetésnek vagy kihívásnak tekintetek-e egy helyzetet jelentős hatást gyakorol a teljesítményetekre. Ezt Dr. Fülöp Márta a Princeton University kutatásával illusztrálta: Diákok két csoportját hívták “vizsgázni”. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy azért tesztelik a képességeiket, hogy lássák megérdemlik-e, hogy ezen a neves egyetemen tanulhatnak. Ezzel szemben a másik csoport azt az információt kapta, hogy intellektuális kihívásról van szó. Mire tippeltek, melyik csoport teljesített jobban? Fenyegető kontextusban 72%-os, kihívás kontextusban 90%-os teljesítményt nyújtottak.
A kontextus mellett a fókusz az, ami meghatározza a teljesítményt
Ugyanazon ingerek mellett az azonos potenciális képességekkel rendelkező egyének teljesen eltérő eredményeket produkálhatnak. Ebben olyan élettani folyamatok játszanak szerepet, mint az “aktívan előremozdító” vagy a “megelőző-védekező” fókusz – azaz hogy a győzelemre vagy a vesztés elkerülésére játszotok.
A kétféle, egymással ellentétben álló stratégiát különböző pszichológiai és élettani folyamatok kísérik. Ennek példája a büntetőrúgás, ahol két helyzetet vizsgáltak: a játékos a góljával kiegyenlítheti a meccset, de ha nem rúg gólt, akkor a csapata veszít vagy mivel döntetlenre állnak, nem kell feltétlenül gólt rúgnia, de ha mégis berúgja, akkor a csapata győz.
Bár a rúgások feltételei azonosak, az eltérő pszichológiai körülmények miatt 30%-os különbség van a teljesítményben! Ha a gól kihagyásával a csapat veszít, a büntetőt rúgó játékosok csak 62%-ban sikeresek. Azonban ha a gól győzelemhez vezet, a siker aránya 92%. A vesztés és a hibázás elkerülésére való koncentrálás gyakran még több hibázáshoz vezet!
Abban, hogy ki hogyan működik egy teljesítményhelyzetben a gének és az öröklés is szerepet játszanak. Van olyan gén, amely gyorssá, közeledésre késszé és kihívás orientálttá teszi a “harcosokat”, és olyan amelyik lassúvá és a fenyegetések elkerülésére játszóvá teszi az “aggódókat”. (Mindkét típusra szükség van a társadalomban!) A harcosoknak szükségük van a stresszre ahhoz, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Ezzel szemben az aggódóknak el kell kerülniük a feszültséget ehhez.
Mindkét típusnak meg kell tanulnia fenyegetés helyzetekben is jól működni. Hogy lehet ezt megvalósítani? Ebben tud egy coach támogatást nyújtani.
Borítókép: Dr. Fülöp Márta, pszichológus