Év végi reflexiók és egy új élet első lépései

Lelki edzés Év végi reflexiók és egy új élet első lépései

Kamaszkoromban az év utolsó napjaiban összegyűlt a baráti társaságunk egy kis „morzsaszedegetésre”, azaz a szilveszteri bulit megelőzően beszélgettünk az aktuális év legmeghatározóbb eseményeiről.

Ezt a régi reflexiós szokást megtartva, az ünnepek alatt át szoktam gondolni az elmúlt évemet: legjobb és legrosszabb élményeimet, mivel voltam elégedett és mit fogok legközelebb másképp csinálni és milyen a kapcsolatom szeretteimmel, kollégáimmal.

Ez az év különösen fontos számomra, mert olyan döntéseket hoztam meg, amelyek mérföldkövet jelentenek az életemben.

Tavaly ilyenkor a coach képzés által adott lendülettől hajtva a honlapom kialakításán dolgoztam. Az ökölvívással kapcsolatos élményeimre építve egy figyelemfelkeltő oldalt képzeltem el, valamint meg akartam találni a módját annak, hogy a Japánnal és a japánokkal kapcsolatos cikkeim mellett életvezetési témákban is írjak és publikáljak.

Továbbá az üzleti világban és a coaching munkám során olyan helyzetekkel találkoztam, amelyek arra indítottak, hogy mélyítsem a pszichológiai ismereteimet.

Másrészt a munkahelyemen belevágtunk egy szervezetfejlesztési projektbe, amellyel a csapaton belüli kommunikációt és együttműködést terveztük hatékonyabbá tenni. Ennek tapasztalatai is erősítették továbbtanulási terveimet.

Tavasszal megrázó veszteségek értek, amelyekről októberi cikkemben írtam bővebben. A gyász indított arra, hogy megvizsgáljam hol tartok, a helyemen vagyok-e és mire van szükségem.

Ebben a folyamatban sokat segített nekem újabb coaching módszerek, eszközök és a csoporttársaim élethelyzeteinek megismerése is.

A provokatív coachingban a legnagyobb élményem a humor segítő erejének megtapasztalása volt, a Process Communication Model pedig arra tanított, hogy újabb árnyalatait vegyem észre mások személyiségének megjelenésük és viselkedésük alapján.

A Williams Életkészségek stresszkezelő programból arra emlékszem vissza legszívesebben, amikor „beleléptünk egymás cipőjébe”, hogy átérezzük mit érezhet a másik és azóta is „filézem” a helyzeteket: fontos? indokolt? lehet? érdemes?

Mindeközben coach támogatásával dolgoztam azon, hogy átlássam a helyzetemet és miután ez sikerült, meg is tegyem a változás érdekében szükséges lépéseket. Nagyon értékesek számomra ezek a beszélgetések és köszönettel tartozom értük!

Alapos önismereti munka eredményeként megszületett a döntésem, hogy eljövök a munkahelyemről. Hosszú éveket töltöttem ott, oszlopos, hűséges és lojális tagja voltam a csapatnak, sok érdekes nemzetközi projektben vettem részt, rengeteget tanultam a cégtulajdonostól, a kollégáimtól és üzleti partnereimtől, és megismertem Japánt, egy különleges kultúrát. Ez mindig érték marad számomra.

Ugyanakkor úgy éreztem, hogy elértem arra a határra, amikor megújulásra van szükségem. Hogy bár nagyon szorosan kötődtem a céghez, a csapathoz, eljött a pont amikor már nem tudtam eléggé „japán lenni” és a saját érdekeim előtérbe helyezésére volt szükségem.

Ebben közrejátszott a gyász, amit éreztem és a kulturális különbségek is, hiszen a japán kultúrában a legkisebb egység a csoport és a harmónia megőrzése a cél, míg számomra az autonómia vált fontossá és a felismerés, hogy a konfliktusok elkerülése érdekében hozott kompromisszumok nem azonosak a win-win helyzettel.

Visszatekintve a tavaly decemberi terveimre azt látom, hogy mennyi minden megvalósult és milyen gazdag élményekben volt részem, annak ellenére, hogy nem csak öröm és boldogság volt az idei év.

A honlapom első verziója január végére összeállt és azóta írtam 15 cikket a blogomra. A kapcsolódó Facebook oldalamon pedig több mint 100 fő követi a posztjaimat. Nagyon hálás vagyok a sok biztató visszajelzésért és építő jellegű kritikáért! Az elmúlt napokban jelentős átalakításokat végeztem a honlap arculatán és 2022 során további fejlesztéseket is tervezek.

Ahogy írtam is feljebb, alkalmam volt bővíteni szakmai ismereteimet és színesebbé vált a coaching eszköztáram. Az üzleti és magánéleti elakadásokkal küzdők mellett várom a gyászolókat és azokat is, akiknek a kulturális különbségek okoznak nehézséget és interkulturális ismeretekre van szükségük ahhoz, hogy felülemelkedjenek ezeken.

Bár az említett szervezetfejlesztési projekt nem úgy alakult ahogy elképzeltem, mégis hozzásegített ahhoz, hogy tisztábban lássam saját magamat, a céljaimat és döntést hozzak. Mintha a legjobb élmények hozták volna az év örömeit, a legtöbb erőt pedig a változásokból és a veszteségekből merítettem volna.

Nagyra értékelem és köszönöm a támogatást a családomnak, a barátaimnak, coach kollégáimnak! Hasonlóképpen hálás vagyok ügyfeleimnek, akiknek időnként nem csak én tartok tükröt, hanem ők is nekem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük