A Haruki Murakami novellájából készült, Ryusuke Hamaguchi által rendezett Vezess helyettem című japán film után vegyes érzésekkel jöttem ki a moziból. Leginkább a történetben látott elfecsérelt életek foglalkoztattak, amelyekhez a konfliktuskerülés és az érzelmek elfojtása vezetett, valamint a könnyek nélküli gyász, amely nem hozott megkönnyebbülést.
Ismerem a japán kultúrát és hogy a japánok visszafogottak, ha az érzéseikről van szó, mégis meglepett hogy mennyi idejük és energiájuk megy el a látszat fenntartására, a konfliktusok elkerülésére, a fájdalmak és a gyász rejtegetésére. Közben eltelik egy élet – de hogyan? Bekövetkezik-e a szembenézés a veszteségekkel és ha igen, hogyan megy az élet tovább?
A Vezess helyettem főhőse Yusuke Kafuku, egy középkorú színész és színházi rendező, aki féltve őrzött, piros, 1987-es Saab 900-asának volánja mögött ülve, kazettáról memorizálja a darabok szövegét. Látszólag boldog házasságban él feleségével, a forgatókönyvíró Oto-val, aki szeretkezés közben találja ki bizarr történeteit, amelyeket másnap Yusuke vet papírra.
A legújabb sztori egy középiskolás lány körül forog, aki állítása szerint ingola, azaz jellegzetes halparazita volt korábban és most távolról rajong osztálytársáért, de érzelmei nyílt kifejezése helyett abszurd helyzetekbe keveredik. Így hát bár titkos jeleket hagy a fiúnak, nem jön köztük létre valódi kommunikáció és kapcsolat. Mintha Yusuke és Oto életének allegóriája lenne a történet, bár amit a házaspár mindennapjaiból látunk, az kedélyes mederben zajlik.
Azonban egy napon a váratlanul hazatérő Yusuke egy másik férfi karjaiban találja a feleségét. Ahelyett, hogy balhét csapna, észrevétlenül távozik, majd annak ellenére, hogy egy világ omlik össze benne, úgy folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Ennek a helyzetnek Oto váratlan halála vet véget – pont azon az estén, amikor mondanivalója lett volna Yusuke számára.
A férfi még évekkel később is gyászol, színészi munkáját képtelen folytatni. Ekkor kapja a felkérést, hogy rendezze meg Csehov művének, a Ványa bácsinak többnyelvű előadását Hiroshimában. Beül a piros Saab-ba, ahol még most is az Oto által felmondott kazettát hallgatja és elindul.
Hiroshimába érve több kellemetlen élményben van része. A színházi szabályzatnak eleget téve nem vezethet, hanem sofőrt fogadnak mellé a rendkívül zárkózott, szinte rezzenéstelen arcú fiatal lány, Misaki személyében. Másrészt a castingon felbukkan a jóképű, de rendkívül impulzív színész, Koji Takatsuki, akit Yusuke a felesége egykori szeretőjének hisz. Ennek ellenére rá osztja a főszerepet, Ványa bácsi szerepét.
Kihívást jelentő vállalkozás Csehov darabját úgy színre vinni, hogy az előadóknak nincs közös nyelve: az egyes szereplők vagy japánul, vagy kínaiul, vagy pedig koreai jelnyelven beszélnek. Létrejöhet-e kapcsolódás a szereplők között vagy mindenki csak mondja a magáét?
Koji és Yusuke az érzéseikkel küzdenek. Oto köti össze őket, az iránta érzett szerelem és a hiánya miatti gyász. Yusuke féltékeny riválisára, különösen, amikor szembesül azzal, hogy Koji ismeri az ingolás sztori folytatását, amelyet felesége vele nem osztott meg. Ugyanakkor nagy hatással van rá, hogy az addig felszínesnek ismert Koji mennyire őszintén képes szembenézni saját magával és vállalni tetteinek következményeit.
Mindezzel párhuzamosan Yusuke és Misaki között is elindul a beszélgetés és olyan mintha egy apa-lánya kapcsolat alakulna ki közöttük. Mindketten feltárják a másik előtt életük tragédiáját, amit korábban senki másnak nem mondtak el. Fény derül arra, hogy mi tehette tönkre valójában, már jóval a megcsalás előtt Yusuke és Oto kapcsolatát és hogy Oto halála napján Yusuke a végsőkig kerülte a hazaérkezést azért, mert félt, hogy Oto változtatni akar az életükön.
A Misaki múltjával való szembenézés miatt átautóznak egész Japánon, egészen Hokkaidóig. Fény derül egy megpróbáltatásokkal teli gyerekkorra, egy bonyolult anya-lánya kapcsolatra és egy döntésre, amely évek óta bűntudatot és lelkiismeret furdalást okoz Misakinak.
Bár felszínre kerülnek a titkok és az emberi szenvedés okai, az élet mégis mintha érdemi feszültségoldás nélkül menne tovább. Ahogy Csehovnál, itt sincs igazi változás. Azonban tudjuk, értjük, hogy hol és miért mentek félre életek és hogy ezért a szereplők is felelősek.
Képek: https://www.janusfilms.com/