Egy párkapcsolat első lépései

A megismerkedés egy lehetséges párkapcsolat legelső lépése. Azonban azt, hogy párkapcsolati szándékkal közeledjünk egy idegen felé, azt az illető iránt érzett vonzalom és szeretet motiválja. Általában azokhoz vonzódunk, akiket testileg is attraktívnak találunk és akikkel gyakran találkozunk.

Abban, hogy kit találunk fizikailag vonzónak jelentős különbségek vannak az egyes kultúrák és az egyének szintjén is. Tehát az éppen aktuális szépségideáloktól és egyéni ízlésünktől függ, hogy a teltebb vagy karcsúbb nők ill. az izmos vagy mackós férfiak vannak ránk nagyobb hatással.

Másrészt a fizikai vonzerő mellett számítanak a másik iránti érzéseink és az illető jellemző tulajdonságai is. Ugyanis, ha szeretünk valakit, akkor szépnek és vonzónak fogjuk látni. Akihez pedig vonzódunk, azt jellemzően szeretetteljesnek, barátságosnak és megbízhatónak is találjuk.

Meglepő módon a fizikai vonzerőhöz képest a másik intelligenciája, társas készségei és személyisége sokkal kevésbé számítanak a megismerkedés fázisában. Ezt Elaine Walster és munkatársai (1981) egyetemisták körében végzett, nagyszabású kísérlete igazolta.

Egy táncos estét szerveztek, ahol véletlenszerűen alakították ki a párokat és információkat gyűjtöttek minden résztvevő tanulmányi eredményeiről, valamint intelligencia- és személyiségtesztjei pontszámáról. Az este végén felmérést végeztek arról, hogy ki mennyire volt elégedett a partnerével.

Az eredmények alapján a fizikai vonzerő volt az a faktor, amely a leginkább meghatározta a partnerrel való elégedettséget mindkét nem esetében. Továbbá a férfiaknál azt is, hogy fognak-e további randevút kérni a partnerüktől.

Azonban a másik intelligenciájának, társas készségeinek és személyiségének nem volt jelentős hatása a fizikai vonzalomra.

Ha a fizikai vonzalom adott, akkor következő lépésként az számít, hogy mennyire élünk meg pozitív interakciókat lehetséges partnerünkkel: milyen az együtt töltött idő, mennyire hasonló a hátterünk, az ízlésünk és az értékrendünk.

Ha a másikkal lenni érdekes és kellemes, ha hasonlóan látjuk a világot és ha melegséget, elfogadást és tiszteletet kapunk, akkor elkezdhet kialakulni egyfajta összetartozásérzés és kötődés, valamint magunkhoz hasonlónak találjuk és megszeretjük őt.

Mindez pedig az iránta érzett vonzalmunkat is növeli. Így egy kapcsolat létrejöttekor kölcsönösen erősítik egymást a hasonlóságaink, pozitív interakcióink és az egymás iránt érzett vonzalmunk. Mindegyik faktor fokozhatja a másik kettőt. A kapcsolat pedig elindul a kiteljesedés felé.

A kapcsolat fejlődése során a partnerek egyre inkább kitárulkoznak és megismerik egymást. Ha kölcsönösség alakul ki, nem csak az érzelmek, hanem az élet számos területén is – azaz mindkét fél érzelmei, gondolatai, viselkedése befolyásolják a másikat – vágyni fognak arra, hogy intim kapcsolatba kerüljenek és fenntartsák azt.

Egy intim kapcsolat magában foglalja a baráti szeretetre jellemző bizalmat és a szerelem által kiváltott szexuális izgalmat is. A partnerek mélységeiben megismerik a másik életét, belső világát – egy idő után félszavakból is értik egymást – és egymás igényeit figyelembe véve alakítják viselkedésüket, ezáltal kapcsolatukat is.

A pszichológiai közelség, az intimitás az, ami megteremti az elköteleződés alapjait. De mitől függ, hogy eljut-e idáig egy kapcsolat?

Meghatározó ebben a felek kötődési stílusa. A John Bowlby és Mary Ainsworth által eredetileg kisgyerekek és gondozóik kapcsolatának tanulmányozása során alkotott elmélet a párkapcsolati dinamikára is alkalmazható.

Azaz egy biztonságosan kötődő felnőtt képes arra, hogy partnerére bízza magát és higgyen abban, hogy támogatást és elfogadást kap tőle. Bizalmat érez a kapcsolataiban és nem fél az intimitástól.

Ezzel szemben egy elkerülő módon kötődő ember nehezen bízik meg partnerében és fél közel kerülni hozzá. A bizonytalanul kötődő pedig saját maga szerethetőségében kételkedik és attól fél, hogy nem kapja meg partnerétől azt a szeretetet és közelséget, amire vágyik.

A kötődési stílus abban játszik szerepet, hogy hogyan tudnak egymással a partnerek együttműködni és hogyan kezelik a konfliktusokat.

Egy kapcsolat várható kimenetele megközelíthető a szerelem háromszögelmélete alapján is, amely Robert Sternberg (1986) nevéhez fűződik. Sternberg szerint a szerelemnek három fő komponense van: az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. Egy beteljesült kapcsolathoz mindháromra szükség van.

 

 

Felhasznált irodalom:
Smith, E. R., Mackie, D. M., Calypool, H.M (2004) Attitűdök és viselkedés. In. Szociálpszichológia. Budapest: Eötvös Kiadó. 11. fejezet.

 

Borítókép: https://www.primevideo.com