Önbántásnak nevezzük azokat a viselkedésformákat, amelyekkel a gyermek saját magának okoz fájdalmat annak érdekében, hogy a felhalmozódott lehangoló gondolatai és érzései által okozott nyomástól megszabaduljon ill. nehéz érzelmeivel, szorongásával megküzdjön. Leggyakoribb formái a vágás, szúrás, égetés, ütés, fej verése, hajtépés, bőrtépés ill. vakarás (vérzésig). A lányokra inkább a vagdosás, a fiúkra pedig az ütés jellemző. Mindezt öngyilkossági szándék nélkül teszik. Nem meghalni akarnak, hanem a menekülni a problémáik elől, ugyanakkor hosszú távon mégis magasabb körükben az öngyilkosság kockázata.
Azok a gyerekek, akik önmagukat bántják, jellemzően nem fejezik ki az érzelmeiket és nem beszélnek arról, ami nyugtalanítja vagy dühíti őket, így elviselhetetlen belső feszültséget élnek át. Túlterhelik őket a nehézségek és ezt önmaguk ellen fordítják: a testüket – az egyetlen dolgot, ami felett kontrollt tudnak gyakorolni – használják arra, hogy kifejezésre juttassák azokat a gondolatokat és érzelmeket, amelyeket nem tudnak kimondani. Bár az önbántás megkönnyebbüléssel jár, ez azonban csak átmenetileg csillapítja a gyermek érzelmi fájdalmát és a mögöttes okok változatlanok maradnak.
Az önbántás a kamaszok és a fiatal felnőttek körében a leggyakoribb, de bármilyen életkorban előfordulhat.
Jellemző okai:
• Váratlan változás az életkörülményekben (haláleset, válás, iskolaváltás)
• Vizsga által kiváltott stressz, extrém nyomás érzés vagy félelem a kudarctól
• Bántalmazás (áldozata vagy tanúja volt) az iskolában, otthon vagy egy kapcsolatban
• Traumatikus esemény (áldozata vagy tanúja volt)
• Magány, bűntudat és az az érzés, hogy nem szeretik
• Alacsony önértékelés vagy a saját test el nem fogadása
• Kritizálás a családtól, barátoktól vagy tanároktól
• Kortársak közti erőszak
Ha a fenti okok közül néhány megjelenik a gyermek életében, hamar túlterhelheti és ahelyett, hogy a világ felé juttatná kifejezésre, önmaga ellen fordítja fájdalmát és haragját. Úgy érezheti, hogy nincs más lehetősége. Így tud megküzdeni, csökkenteni a stresszt és átmenetileg elterelni a figyelmét a traumatikus élményeiről. Az is előfordul, hogy az önbántás önbüntetés a bűntudat és a szégyen érzése miatt.
Nem mindig könnyű észrevenni az önbántást, mert a jeleket a gyerekek gyakran elrejtik.
Sok ártalmas dolgot csinálnak, azonban nem önbántásként gondolnak ezekre:
• Vágás, égetés vagy fizikai sérülés okozása maguknak
• Addiktív viselkedés, beleértve a droghasználatot vagy alkoholfogyasztást
• Koplalás vagy túlevés, majd önhánytatás
• Túledzés vagy sérülés ellenére való edzés
• Összetűzésekbe vagy kockázatos helyzetekbe kerülés szándékosan, beleértve a kockázatos szexuális magatartást
Annak jelei, hogy egy gyermek vagy fiatal bántalmazza magát:
• Vágások, égésnyomok, zúzódások a testén, különösen a karjain, hasán, combján
• Olyan ruhák viselése, amelyek takarják ezeket a fizikai tüneteket
• Magyarázkodik a sérülései miatt
• Éles tárgyakat hord magánál – kést, ollót
• Fájdalomérzésről, gyengeségről, betegségről számol be
• Szégyent, undort, zavart vagy félelmet érez
• Kontrollvesztést, izolációt vagy magányt érez
• Alacsony önbecsülés jelei: önmagát hibáztatja bármilyen problémáért vagy azt mondja, hogy nem elég jó
Az átmeneti megkönnyebbülés miatt az önbántás az életben felmerülő problémákkal való megküzdés tipikus módjává válhat. Ezért kiemelten fontos, hogy az önbántalmazó gyerekek mielőbb segítséget kapjanak és új, adaptív megküzdési stratégiákat sajátítsanak el.
A segítségnyújtás lehetséges módjai:
1. Arra bátorítani a gyermeket, hogy nyíljon meg és nyíltan beszéljen arról, amit érez és ennek okairól.
2. Nyugodtnak maradni és nem ítélkezni. Érdeklődve meghallgatni, amit mond és komolyan venni az érzéseit. Fontos, hogy érezze, hogy biztonságban van.
3. Új megküzdési módokat feltérképezni. Nem elvárható, hogy egyből abbahagyja az önbántást, ehhez időre lehet szükség. Átmeneti megoldás lehet önbántó impulzusok jelentkezésekor saját maga helyett párnát ütni, sétálni menni, zenét hallgatni, leírni a gondolatait, a légzésére koncentrálni.
4. Terápiás segítséget igénybe venni, amelynek során új problémamegoldó eszközöket sajátít el és megtanulja egészséges módon kezelni az érzelmeit.
Coaching folyamat keretében a szülők tudnak ránézni a helyzetre, a lehetséges okokra, saját szerepükre és felmérni mit tehetnek, hogyan támogathatja a család a gyermeket.
Egy szakember sokat segíthet abban, hogy átlássuk családi viszonyainkat és megtaláljuk a kapcsolataink és a kommunikációnk javításának lehetséges módjait.
Források:
https://www.unicef.org/parenting/mental-health/what-is-self-harm
Borítókép: https://consultqd.clevelandclinic.org
Pingback: Egy elfajzott szerelem története - Lelki edzés