Az első benyomás az a kép, amelyet megismerkedésünkkor a másik ember kinézete és viselkedése alapján kialakítunk. Ez egyszeri és megismételhetetlen, valamint később nem könnyű felülírni.
Ugyanakkor rólunk is szól az, hogy hogyan értelmezzük mások fizikai megjelenését és magatartását, hiszen tőlünk, a saját elvárásainktól és hiedelmeinktől függ, hogy mit látunk bele valaki személyiségébe.
Első benyomásaink nyersanyagát a külső megjelenés, a másik nonverbális kommunikációja és nyílt viselkedése jelenti.
Aki szép az jó is
Ha egy szép arcot látunk, akkor feltételezzük, hogy az illető jó is és más pozitív elvárások is megfogalmazódhatnak bennünk vele kapcsolatban. A vonzó embereket érdekesnek és szociálisabbnak találjuk, mint a kevésbé vonzókat.
Sőt, hajlamosak lehetünk több intelligenciát feltételezni róluk és szívesebben nyújtunk nekik segítséget. Például egy állásinterjún jobb benyomást tesz és nagyobb esélye van egy jó megjelenésű jelöltnek, mert több és jobb képességeket tulajdonítanak neki, mint egy előnytelenebb külsejű pályázónak.
A testbeszéd szerepe
A fizikai megjelenés mellett rengeteg információt hordoz a testbeszéd, az arckifejezések és a szemkontaktus. Azt az embert, aki a szemünkbe néz, hajlamosak vagyunk nyíltnak és őszintének elkönyvelni. Ha viszont valaki kerüli a tekintetünket, felmerülhet bennünk, hogy az illető hamis vagy esetleg félénk.
A testbeszéd tanulmányozásán keresztül térképezhetjük fel a másik hangulatait és érzéseit. Az alapérzelmek, mint a szomorúság, öröm, félelem, düh, meglepetés és undor univerzálisak, azaz különböző kultúrákban is ugyanazt a belső állapotot írják le. Legfeljebb abban lehet különbség, hogy milyen helyzetekben illik az adott érzelmet kifejezésre juttatni.
A nyílt viselkedés
A külső és a nonverbális jelek nagyon fontos forrásai a benyomásainknak, azonban leggyakrabban mégis a cselekedeteik alapján ítélünk meg másokat. A viselkedésekhez pedig személyiségvonásokat társítunk. Ha tudjuk, hogy valaki önkéntes munkát végez, akkor feltételezzük, hogy gondoskodó, ha viszont valakiről azt halljuk, hogy lopott vagy hazudott, akkor erkölcstelennek tituláljuk.
Különböző helyzetekben pedig más és más benyomást kelthet ugyanaz az ember, mert mindig más lesz a szokatlan és kiugró tulajdonsága, ami felkelti a figyelmünket és amely alapján következtetéseket vonunk le.
A tévedések elkerülése érdekében
Bármilyen jeleket figyeljünk meg másokon, fontos tudnunk, hogy a jeleknek önmagukban nincs jelentésük.
Kizárólag a viselkedés, a külső és a testbeszéd valamelyikének megfigyelése alapján nem lesz elég információnk ahhoz, hogy egy másik személy belső világáról képet alkossunk. Az emberekről és a társas helyzetekről szóló tudásunk az, amely alapján a jeleket értelmezzük.
Benyomásaink rólunk is szólnak
Mások viselkedésének értelmezése során nagy szerepet játszanak asszociációink, például amikor egy viselkedéshez jellemvonást társítunk: aki lop, az erkölcstelen. Akkor is asszociációkban gondolkodunk, amikor egyszerre gondolunk két egymással nem rokon gondolatra: 1848-as forradalom és Petőfi, Tom és Jerry, rabló és pandúr.
Továbbá az is számít mások viselkedésének értelmezése során, hogy milyen könnyen és gyorsan jutnak eszünkbe ismereteink. Minél inkább hozzáférhető az ismeret, annál inkább lesz automatikus a reakciónk.
Ismereteink hozzáférhetőségét elvárásaink, motívumaink és hangulataink is befolyásolják. Ez azt jelenti, hogy a történéseket és benyomásainkat várakozásaink mentén értelmezzük, vagy egyenesen azt látjuk, amit látni akarunk (az együttműködők együttműködést, a konfliktusban résztvevők az ellenfélben rosszindulatot).
Nem utolsó sorban pozitív vagy negatív hangulatunk is meghatározza, hogy derűsen vagy borúsan tekintünk mások viselkedésére és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kontextust sem – például, amikor el akarjuk dönteni, hogy örömében vagy bánatában sír valaki.
Gyakran előfordul, hogy a nyílt viselkedésnek megfelelő belső tulajdonságokat kapcsolunk egy személyhez. „Megfelelési következtetésünk” helytálló lehet azokban az esetekben, amikor az adott személy választja meg a viselkedését, vagy ha annak kevés olyan hatása van, ami megkülönbözteti más cselekedetektől, vagy ha az adott viselkedés váratlan.
Azonban fennáll a lehetősége annak, hogy tévedünk, mert az egyén viselkedésének valójában más okai vannak. Ha mégis kitartunk amellett, hogy személyes jellemvonásaira következtetünk a cselekedeteiből, akkor „megfelelési torzításról” ill. az alapvető attribúciós hiba elkövetéséről van szó.
Felhasznált irodalom:
Smith, E. R., Mackie, D. M., Calypool, H.M (2004) Attitűdök és viselkedés. In. Szociálpszichológia. Budapest: Eötvös Kiadó. 3. fejezet.
Borítókép: https://ew.com, CREDIT: IAN WATSON/USA NETWORK