A támadó viselkedés mögött agresszió áll. Ez a szándékos károkozás irányulhat a külvilág vagy önmagunk ellen – tudatosan, vagy tudattalanul.
Az agresszió oka mindig frusztráció. Frusztráltak akkor vagyunk, amikor céljaink elérésében akadályoztatva vagyunk és tehetetlennek érezzük magunkat.
Ugyanakkor, ha belegondolunk, a frusztráció az élet velejárója, elkerülhetetlen! Még legközelebbi hozzátartozóinkkal sem mindig értünk egyet, nem feltétlenül azonosak a céljaink.
A mindennapokban hányszor előfordul, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan nekünk megfelelne: esik az eső, várnunk kell, csalódás ér. Ilyenkor nincs kontrollunk a körülmények vagy mások viselkedése felett. Lehetünk dühösek emiatt, vagy elfogadhatjuk, hogy ez az élet rendje és a hozzáállásunkon változtathatunk.
Az agresszió lehet dühünk levezetésének a megnyilvánulása, de eszköz is, amellyel elérjük céljainkat.
Hogyan tudunk különbséget tenni az agresszió és az érdekérvényesítés között?
A kulcs az, hogy mások rovására akarunk-e érvényt szerezni az akaratunknak vagy figyelembe vesszük mind a magunk, mind mások igényeit egy konfliktus során, vagy netán passzívak vagyunk, nem érvényesítjük az érdekeinket, a felgyülemlő dühöt pedig magunk ellen fordítjuk.
Mi szolgálja valójában az érdekeinket?
1. Ismerjük fel, hogy amit érzünk, az düh. Nem rosszkedv, zavar vagy “depi”. Düh. Mindenki átéli! Nem lehet úgy élni, hogy ne érezzünk így sosem.
2. Az adott szituációban juttassuk kifejezésre, hogy dühösek vagyunk. Nem szabad elfutni!
Ha nem mutatjuk ki dühünket, konzerváljuk azt és ezáltal teret engedünk mindenféle kellemetlen gondolatnak, amely elkísér minket. Ezáltal bosszúságunkat átvisszük más helyzetekre is, netán értelmetlen játszmákba kezdünk.
3. Fontos, hogy dühünk kifejezésének módja az adott helyzetben megfelelő legyen. Találjunk asszertív formát rá, azaz szocializált módon legyünk önérvényesítők és kommunikációnk célja a másik ledominálása vagy saját behódolásunk helyett a konfliktus megoldása legyen.
Ennek eszközei megtanulhatóak! Visszatérő helyzetek esetén érdemes lehet a fokozatos megoldásra törekedni, valamit megfontolni, hogyan tudjuk megelőzni a problémát.
Tehát jogunk van bármilyen érzelmet érezni, megfelelő módon reagálni rá és törődni magunkkal, az igényeinkkel.
Azonban fontos tudatosítanunk, hogy nem lehet egyszerre előállítani minden nézőpontot!
Az igazság viszonylagos, mint Kurosawa A vihar kapujában c. filmjében, ahol egy gyilkossági ügy tanúi mind másképp adják elő a történteket.
Arra pedig egy hindu tanmese mutat rá, hogy ha vak emberként kizárólag csak a saját igazunkhoz ragaszkodunk, akkor sosem fogjuk megtudni, hogy milyen állat valójában az elefánt.
Képek: Kulturális Kreatívok, John Godfrey
Borítókép: https://indavideo.hu