A szexualitás nyomában

A szexualitás nyomában

Life coaching témákon belül gyakran előkerülnek a férfi és női szerepek, nemek közti különbségek, szexualitás, párkapcsolati konfliktusok, elakadások, megfelelési kényszer, féltékenység és bűntudat. Létezik még abszolút hűség? Kitart-e férj és feleség egymás mellett míg a halál el nem választja őket? Lehet-e egyenlő férfi és nő szexuális értelemben?

Bár minden helyzet egyéni és számtalan dimenziója lehet, érdemes megnézni, hogy melyek azok a női vagy férfi tulajdonságok és viselkedések, amelyek biológiai okokra vezethetőek vissza és melyeket sajátították el a nemek társadalmi normák, netán nyomás hatására.

Egy 2010-es norvég kutatás szerint a 2000-es évek első tíz évében kimutatható volt, hogy a norvég fiúk és lányok egyaránt egyre korábbi életkorban kezdenek szexuális életet élni. A fiúk átlagosan 18, a lányok 16,7 évesen “debütálnak” és életük során sokkal több szexuális partnerük lehet mint a korábbi generációknak.

Számos más országban is hasonló lehet a trend. Mindenesetre a legszembetűnőbb az, hogy a mai nők sokkal felszabadultabbak ami a szexualitást illeti.

Évtizedek óta elfogadott tény, hogy a nők átvették az irányítást a saját szexualitásuk felett (leszámítva a hagyományos, patriarchális társadalmakat) és egy szexuálisan felszabadult nő nagyon menőnek és modernnek számít. Nem volt ez mindig így. Az előző generációk példaképei a szűzies, tiszta nők voltak.

Másrészt a fogamzásgátló tabletta 1968-as felfedezése előtt a házasság előtti nemi élet kockázatos volt. Az ezredfordulóra nőttek fel az első “szabad” generáció lányai, akik már azt hozták otthonról, hogy szexuális egyenlőség van a nemek között, a szex teljesen oké, nem veszélyes, hiszen van védekezési lehetőség.

Ezek a lányok már azokon a női magazinokon nevelkedtek, amelyek a női szexualitást ünneplik és hol arra buzdítják olvasóikat, hogy a szerelmet és a szexet egy hosszú távú párkapcsolatban találják meg, máskor viszont a szabad szerelmet és a laza szexuális kapcsolatokat, kalandokat dicsőítik.

A média hatása a sorozatok terén is jelentős, a Szex és New York csak egy példa azokra a sorozatokra, amelyek mintául szolgáltak a nők számára, hogy felszabadítsák magukat. Egyre többen vannak, akik nem vetik meg az egy éjszakás kalandokat sem. Tényleg megvalósult a teljes szexuális egyenlőség férfiak és nők között?

Az angol Durham Egyetem kutatása (The Morning After the Night Before) férfiak és nők érzelmi reakcióit vizsgálta az egy éjszakás kalandjukat követően. Anne Campbell pszichológia professzor és csapata megállapították, hogy az 1700 férfi résztvevő 80%-a elégedett volt az élménnyel másnap reggel. Azonban a nők esetében csak 50% mondta magát boldognak.

A kutatás feltárta, hogy azok a nők, akik elégedetlenek voltak nagyon erősen használva és kihasználva érezték magukat. Ettől függetlenül, a férfiak részéről – még akkor is ha elégedettek voltak – megjelent egyfajta bűntudat, hogy hátha kihasználták a partnerüket.

Miről is van szó itt tulajdonképpen? Társadalmi normák hatásáról, miszerint nem illik kalandokba bonyolódni? Vagy sok férfi és nő nincs kapcsolatban a testével, szexualitásával és nem tudja mi az ami örömet okoz neki?

A szociológusok azt mondják, hogy a férfiak és nők közti különbségek a szexualitás terén az eltérő társadalmi elvárásokból erednek. A nő dolga az, hogy fészket rakjon, otthont teremtsen és őrizze a családot. A férfi feladata a vadászat és az is normális, ha közben Casanova-ként vagy Don Juan-ként viselkedik. (Ugyanakkor felemlegetik az ókori Görögország és a Római Birodalom laza erkölcseit is és hogy a kereszténység megjelenése hozott radikális változást.)

Tehát mintha a kultúra hatása lenne, hogy a férfiak hajlamosabbak a promiszkuitásra, a nőkben pedig otthon teremtési vágy, netán bűntudat van jelen. Azaz ha a nők iránti elvárásokat kiiktatnánk, akkor eljönne egy olyan világ, ahol a nők “utolérnék” a férfiakat és egyformán élveznék az elköteleződés nélküli, egy éjszakás kalandokat is.

A norvég kutató, Jorgen Lorentzen szerint ebbe az irányba haladunk és meg fog valósulni ez a fajta szabad társadalom. Szerinte a nemi szerveket leszámítva nincs semmilyen különbség férfi és nő között.

Anne Campbell viszont szkeptikus. Szerinte a társadalom már mindent megtett, hogy felszabadítsa a nőket szexuális értelemben, sőt egyenesen nyomást helyezett rájuk, hogy élvezzék mindazt amit a férfiak. Tehát a lehetőségek adottak, sőt a legtöbb nő él is mindezzel – de mint a már említett kutatása is kimutatta, mégsem élik meg annyira önfeledten az egy éjszakás kalandokat mint a férfiak.

Ha tehát nem csak a társadalmi normák és a kultúra okozza a férfiak és nők hozzáállása közti különbségeket, akkor szükséges, hogy velünk született, biológiai tényezőket keressünk a háttérben. Richard Lippa, amerikai California State University pszichológia professzora egy átfogó kutatást készített: 53 országban, több mint 200,000 résztvevővel vizsgálta a szexualitásra vonatkozó kulturális különbségeket.

Azt találta, hogy a világ számos országában, mint például Norvégia, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Svédország, a nők nyitottak az elköteleződés nélküli szexuális kapcsolatokra. Azonban a hagyományőrző országokban a nők sokkal konzervatívabban viszonyulnak a szexhez. Ugyanakkor Lippa kutatása során arra derült fény, hogy legyen szó bármely országról, mindenhol a férfiak azok, akik sokkal nagyobb arányban nyitottak a kalandokra mint a nők.

David Buss, az Austin-i University of Texas pszichológia professzora 1200 férfi és nő bevonásával 50 különböző kultúrában keresett választ arra a kérdésre, hogy vajon a férfiak vagy a nők akarnak-e több szexpartnerre szert tenni életük során. A férfiak átlagosan 16-18, míg a nők 4-5 szexpartnert képzelnek ideálisnak. Látszik, hogy mindkét nem változatosságra törekedne, ez azonban a férfiak esetében sokkal hangsúlyosabb – a világ minden táján. Buss kutatása ugyanis azonos eredményeket hozott Kínától kezdve Németországon át Brazíliáig.

Egy további, San Francisco-ban végzett felmérés pedig még jobban rámutat, hogy nem csak a kultúra állhat a férfiak és nők közti különbségek hátterében. Mert mi van ha nem kell megfelelni a másik nemnek? Homoszexuális férfiakat vizsgálva állapították meg, hogy 28%-nak több mint 1000 szexuális partnere volt. Ugyanakkor leszbikus nők 2%-ának volt több mint 100 és egyiküknek sem volt 1000-nél több partnere.

Lippa és Buss kutatásai rámutatnak, hogy a férfiak és nők közti különbségek velünk születettek. Anne Campbell szerint pedig az evolúcióhoz kell visszamennünk, hogy megértsük az okait. A férfiak szemszögéből nézve a gyereknemzés egy 5-10 perces művelet és a nő lesz az, aki a munkát el fogja végezni: megszülni és nevelni a gyereket, aki bár 50%-ban az apja génjeit örökli, annak jelenléte és befektetett energiája nélkül is fel tud nőni.

A férfi számára evolúciós előnyt jelent, ha minél több nővel létesít szexuális kapcsolatot – annál nagyobb eséllyel tudja továbbörökíteni a génjeit. Egy nő pedig hiába fekszik le akár több férfival is rövid időn belül, egyszerre egy gyermeke születik, aki viszont évekig leköti majd a legtöbb energiáját. Számára minden egyes aktus a terhesség kockázatát hordozza (különösen a fogamzásgátló tabletta feltalálása előtt).

Mivel egy gyermek születése és nevelése rengeteg idő- és energiabefektetést igényel a nőtől, ezért van szüksége arra, hogy a szexnél többet kapjon a férfitől. Ez anyagi és érzelmi támogatást is jelent – a gyereknek pedig nagyobb esélyt a túlélésre.

Olyan is van, hogy egy nő semmi mást nem akar egy férfitől csak szexet és ha tudja, hogy soha többé nem fogja látni az illetőt, akkor a lehető legjobb géneket akarja az utódnak (arra az esetre ha úgy alakulna, hogy egyedül viseli a kaland következményeit). A kemény- és rosszfiúknak van ilyenkor esélye! Egy hosszú távú párkapcsolathoz más szempontok szerint választanak a nők. Igen, a nők választanak és azt, akiről azt gondolják, hogy a legjobb akit találhatnak.

Jellemző a társadalomra, hogy sztárolja azokat a férfiakat, akik sok nőt meghódítottak, azonban elítéli a nőket ugyanezért. Tehát egy nő mégsem engedhet meg magának mindent – túl sok hódítást és szexet -, mert ügyelnie kell a reputációjára. Ennek történelmi magyarázata lehet a viktoriánus erkölcs hatása: a XIX. századi nőknek szigorú morális elvárásoknak kellett megfelelniük. Azonban Buss interkulturális kutatása kimutatta, hogy egy nő minden kultúrában törekszik megőrizni a jóhírét.

Ennek okát pedig az apaság bizonytalanságának kérdésében látja: egy férfi sosem lehet 100%-ig biztos benne, hogy ő a születendő gyermek apja. Ez pedig meghatározza a férfi hozzáállását a nőhöz: az a legfontosabb számára, hogy a nő hűséges legyen egy hosszú távú kapcsolatban – különben kakukkfiókát nevelne (arányukat a kutatók 10-12%-ra becsülik).

A hűséget pedig a házasság előtti kalandok számával lehet bejósolni: akinek sok elköteleződés nélküli kapcsolata volt, hajlamosabb lesz később is ilyen kapcsolatokba bonyolódni.

A megcsaláshoz jellemzően másképp viszonyulnak férfiak és nők. Mindkét nemet kiborítja a másik hűtlensége, azonban egy nőt az zavarja jobban, ha a férfi azért csalja meg, mert egy másik nő iránt érez valamit, míg egy férfit maga a tény zavarja, hogy a nő lefekszik más férfival.

Tehát más és más megítélés alá esik, hogy szexről vagy szerelemről van-e szó. Utóbbi esetben nem biztos hogy lehet bármit tenni ellene, egy egyszeri félrelépés után viszont még megmenthető a kapcsolat amennyiben mindkét fél hajlandó dolgozni rajta.

A sokak által megtapasztalt, rendkívől kellemetlen érzésnek, a féltékenységnek van biológiai funkciója! Aki ugyanis közönyös, azt legtöbbször otthagyják, illetve nem neki lesznek utódai. Ellenben aki a féltékenységét tagadja, az gyakran kisebbrendűségi érzését igyekszik takargatni.

 

A cikk a norvég Hjernevask c. dokumentumfilm sorozat 5. része alapján készült. 

A borítókép forrása: https://www.cosmopolitan.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük