Kerültél már olyan helyzetbe, amikor igent mondtál valamire, amihez nem is igazán volt kedved? Vagy úgy döntöttél, hogy megteszel valamit, amit nem lett volna szabad? Mondjuk egy fárasztó munkanap után szíved szerint pihentél volna, de helyette órákig hallgattad a legjobb barátnőd párkapcsolati problémáit. Sőt, rá is gyújtottatok, pedig tudod, hogy ártalmas a dohányzás és le is akartál róla szokni.
És olyan előfordult veled, hogy több hasonló alternatíva közül kellett választanod és nehezen tudtál döntést hozni, hogy piros vagy a kék autó, az egyik vagy a másik állás, a szőke vagy a barna hajú barát/nő lenne-e kedvedre való? Esetleg a döntésed után további információkhoz jutottál és úgy érezted, mégis inkább a kék autó, a másik állás és Hufnágel Pisti lett volna az igazi?
Ha az ilyen helyzetekben hozott döntéseid konfliktust keltettek benned és kényelmetlenül, vagy egyenesen frusztráltnak érezted magad miattuk, akkor jó eséllyel megtapasztaltad a kognitív disszonanciát.
A kognitív disszonancia egy pszichológiai fogalom arra a helyzetre, amikor belső meggyőződésünkkel ellentétes módon cselekszünk és emiatt az ellentmondás miatt megkérdőjeleződnek a nézeteink és magunkról alkotott képünk.
Feszültek leszünk, bűntudatot és szégyent érzünk és ellentmondásos érzelmeink lecsillapítása érdekében arra törekszünk, hogy racionalizáljuk a döntésünket.
Döntéshelyzetben pedig a választott és az elutasított alternatívák vonzó tulajdonságai okozzák a kínt, hiszen nem látjuk előre a jövőt és nem tudjuk bebiztosítani, hogy a döntésünkkel minden szempontból jól járunk. Választanunk kell és döntésünknek lesznek előnyei és hátrányai is. A választásunkat felértékeljük, az elutasított alternatívát pedig lebecsüljük.
Tehát ahogy a kognitív disszonancia elméletét 1957-ben megalkotó szociálpszichológus, Leon Festinger feltételezte, legtöbben a gondolkodásunkon változtatunk ilyenkor és nem a viselkedésünkön!
Azaz például attitűdünket megváltoztatva csökkentjük a dohányzás által keltett szorongásunkat és azt mondjuk, hogy a cigarettázás nem is olyan rossz dolog. Vagy megerősítjük önmagunkat abban, hogy a dohányzás ellenére jó emberek vagyunk és törődünk másokkal.
Nézzük meg, hogyan is zajlik le a kognitív disszonancia, mint folyamat.
A kiindulási pont az, hogy hónapok óta nem dohányzunk, mert tudjuk, hogy egészségtelen, büdös és drága dolog. Aztán jön egy olyan helyzet, amikor mégis elcsábulunk és rágyújtunk… Majd ránk tör a lelkiismeretfurdalás…
Ilyenkor Joel Cooper és Russel Fazio (1984) több évtizedes kutatásai alapján attitűdünk (azaz a dohányzásról való gondolkodásmódunk: egészségtelen, büdös, drága) megváltoztatásához és szorongásunk feloldásához a következő lépések vezetnek:
1. Fel kell ismernünk, hogy attitűdünkkel ellentétes cselekedeteinknek negatív következményei vannak: Dohányzom, pedig tudom, hogy ártalmas az egészségemre nézve.
2. Vállalnunk kell a felelősséget tettünkért: Én döntöttem úgy, hogy rágyújtok.
3. Feszültséget kell éreznünk: Szorongok, kellemetlenül érzem magam.
4. A feszültséget a cselekedetünknek kell tulajdonítanunk: Valószínűleg azért érzem ilyen kellemetlenül magam, mert bár tudom, hogy ártok magamnak, mégis dohányzom.
Így hát eljutunk oda, hogy látjuk a meggyőződésünk és a viselkedésünk közötti különbséget és a leggyorsabb úton csökkentjük a stresszt: Nem is olyan rossz dohányozni. Továbbá azzal igazoljuk az attitűdünkkel ellentétes viselkedésünket, hogy hány idős dohányost ismerünk, vagy a cigaretta stresszcsökkentő hatása mellett érvelünk. A lényeg, hogy felmentsük magunkat.
Természetesen az is csökkenti a kognitív disszonanciát, ha helyzetünket felismerve a viselkedésünket változtatjuk meg, azaz egészségünk megőrzése érdekében lemondunk a dohányzásról. Nyilván, ez a döntés sokkal több tudatosságot és erőfeszítést igényel (ebben a coaching tud segíteni).
Ugyanakkor ez jó példája annak, hogy a kognitív disszonancia megtapasztalása akár pozitív változásokat is eredményezhet!
Felhasznált irodalom:
Smith, E. R., Mackie, D. M., Calypool, H.M (2004) Attitűdök és viselkedés. In. Szociálpszichológia. Budapest: Eötvös Kiadó. 8. fejezet.
Borítókép: https://mind.help