A jó főnök

A jó főnök

Fernando León de Aranoa spanyol rendező és forgatókönyvíró vígjátékában bemutatja Blanco-t, a “jó főnököt”, aki egyrészt gondos gazdaként működeti az apja által ráhagyott mérleggyárat, másrészt apjuk helyett is apja a munkavállalóknak, akiket “gyermekeinek” nevez.

A hatvanas éveiben járó Blanco, akit Javier Bardem alakít, meglehetős jómódban, azonban unalmasnak tűnő, kihűlt házasságban él a feleségével. Gyermekük nincs, ezért is a cég munkavállalói jelentik Blanco számára a családot.

Az más kérdés, hogy rendszeresen viszonyt folytat a céghez érkező huszonéves gyakornoklányokkal és amikor megunja őket, gondoskodik arról, hogy elhagyják a vállalatot.

A kollégák problémái pedig azért érdeklik Blanco-t, mert azok a cégre és így rá is hatással vannak. Tehát tulajdonképpen egy jó munkamániáshoz hasonlóan Blanco-nak is mindene a kontroll – amit jóságossággal és segítőkészséggel igyekszik álcázni.

Minden követ megmozgat, de valójában a saját céljai elérése érdekében teszi. Meg akarja nyerni a helyi önkormányzat által az üzleti kiválóságért felajánlott díjat és ezért még tisztességtelen eszközöktől sem riad vissza.

Aki szereti a fekete humort, annak szórakoztató lesz Blanco mesterkedéseit követni és kívülről ránézni arra, hogyan is működnek a dolgok egy vállalat életében és min múlik az egyensúly, mi rejlik valójában az erőfeszítés, egyenlőség, hűség jelszavak mögött.

Munkavállalóként ugyanakkor érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy amikor elvállalunk egy munkát, ezáltal milyen céget, milyen “főnököt” választunk? Továbbá tudunk-e határokat húzni a munkánk és a magánéletünk között, azaz tudjuk-e hogy a munkatársaink nem a családunk tagjai és látjuk-e milyen árat fizetünk az “atyai gondoskodásért”?

“Főnökként” felismerjük-e a különbséget a főnök és a vezető között? Milyen céljaink vannak? Ezek a munkavállalók számára is értelmezhető célok? Erőfeszítéseikért megkapják a méltó elismerést? Elhisszük-e, hogy szigorú kontroll nélkül is képesek működni?

Tudatosítsuk, hogy a vállalati játszmák leginkább a cégalapító sorskönyvéből erednek és van lehetőség arra, hogy meghaladjuk ezeket.

 

 

Borítókép: https://www.filmtekercs.hu

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük