Edith Eger, a 93 éves magyar származású amerikai pszichológus neve A döntés és Az ajándék című könyveivel együtt került be a köztudatba. Központi témája a túlélés és az áldozat szerep meghaladása. Mindez életrajzának köszönhető és annak, hogy hosszú évek hallgatása után szembe mert nézni saját traumájával és feldolgozta azt.
Negyvenesként vágott bele a pszichológusképzésbe, majd úgy volt vele, hogy akkor tudja hitelesen támogatni a vietnami háborút megjárt amerikai katonák poszttraumás stresszfeldolgozását, ha visszatér Auschwitzba és érzelmileg feldolgozza mindazt a borzalmat, amit ott kamaszlányként, családtagjaival együtt elszenvedett.
Már annak idején, a koncentrációs táborban is megvolt Edith Egernek az a képessége, hogy a túlélésre törekedjen. Képes volt arra, hogy édesanyja halála után táncoljon Mengele kérésére úgy, hogy közben az Operaház színpadára képzelte magát. A haláltábor őreire tekintett úgy mint foglyokra, akik kénytelenek kegyetlen parancsokat teljesíteni. Erőt merített anyja bölcs mondásából, miszerint a legnagyobb erő a fejünkben van, amit senki nem vehet el tőlünk.
Felnőtt fejjel, Viktor Frankl tanítványaként Edith Eger úgy látja, hogy csak magunkat és a saját hozzáállásunkat tudjuk megváltoztatni. Azt vallja, hogy van választásunk, dönthetünk. Vállaljunk felelősséget a gondolatainkért, érzéseinkért és viselkedésünkért. Hagyjunk fel a vádaskodással. A gyerekek mutogatnak a másikra.
Edith Eger úgy van vele, hogy ő egy ember, aki keresztül ment egy helyzeten, aki szert tett egy tapasztalatra. Nem áldozat. Minket is arra bátorít, hogy ne azonosítsuk magunkat a traumánkkal és hogy ne merüljünk el az önsajnálatban. Ha átadjuk magunkat a depressziónak, akkor kevesebbel akarjuk megúszni, elkerüljük a cselekvést.
Pedig Edith Eger szerint a legnagyobb koncentrációs tábor a fejünkben létezik és a zsebünkben van a kulcs!
1. Azt javasolja, hogy fedezzük fel magunkban azt a részünket, aki azt mondja, hogy és “most mit lépjek?”, ahelyett aki azt kérdezi, hogy “miért pont én?”
2. Felhívja a figyelmünket arra, hogy minden érzésünk a gondolatainkból ered. Figyeljük meg, hogy mire fókuszálunk! Tudjuk, hogy mi a jó nekünk és ne hazudjunk magunknak! Nem tudjuk meggyógyítani azt, amit nem érzünk! Ami viszont “kijön” belőlünk, az nem betegít meg!
3. Éljünk a jelenben! Ne várjuk, hogy mások (egy férfi/nő) tegyenek boldoggá! Ne keverjük össze a szükségleteinket a kívánságainkkal!
4. Ne éljünk a múltban. Nem tudjuk megváltoztatni!
5. Tudatosítsuk, hogy mik jelentik a kapaszkodókat számunkra az életben és melyek azok a dolgok amiket jobb ha elengedünk. Adjuk fel a tökéletességet és a halogatást.
6. Tanuljuk meg elviselni azt, ami felett nincs kontrollunk.
7. A visszautasítás az, amikor nem kapjuk meg azt, amit akarunk. Ez önmagában nem érzés! Adjuk fel a drámát!
8. Minden ember alapvetően jónak születik.
9. A szeretet az, amit cselekszünk.
10. Csak meleg kézzel lehet adni.
A fenti gondolatok a Hősök Tere Projekt http://hosoktere.org/ szervezésében megvalósult Edith Eger interjú során hangzottak el. A felvétel itt megtekinthető>>
Borítókép: https://www.irishtimes.com/